~Prologue~

  Minden próbálkozásunk, hogy ürügyet találjunk hiába való volt. Szerelmünk hatalmas az elme nem fogja csak egy szempillantás alatt elnyomni, hogyha a szívünkben szüntelenül ég a vágy. A vágy ami eltompít minden más érzést. Vágyok az érintésére, a csókjaira, férfiasan öblös hangjára, közelségére. Nem tehetek semmit ... Többet nem lehetek vele. Manchester hatalmas számtalan búvóhellyel megáldva, rengeteg látnivalóval csak egy a baj közel van Londonhoz ... Londonhoz és HOZZÁ! Mintha évek teltek volna el mióta láttam pedig csak pár haszontalan hónap. Közel fél évet tölthettem mellette. Ez a fél év maga volt a paradicsom. Soha nem gondoltam volna, hogy ő fogja megtörni a jeget ... Miatta fogok kilépni a komfort zónámból vagy, hogy ő általa ismerem meg az igaz szerelmet. Annyi emléket hordozok jókat és rosszakat is egyaránt. De már csak az emlékezetemben és a szívemben hordozhatom a szerelmünk darabjait. Hiszen világosan megmondta nem lehetünk együtt ... legalábbis botrány nélkül nem. Márpedig, ha a mi kapcsolatunk kitudódott volna oda a szépe felépített karrierének, hiszen mindenki csalfának nevezte volna engem pedig lotyónak. És igazuk is lenne mivel tudtam, tudtam hogy barátnője van ... De nem bánom, mert tiszta szívből szeretem! ...